A gyógytorna szerepe a daganatos betegek rehabilitációjában

Az onkológiai mozgásterápiának/fizioterápiának a betegség bármely stádiumában létjogosultsága van, rögtön a diagnózis közlése után, a műtét előtti és utáni időszakban, illetve kemoterápia, sugárterápia és egyéb más terápiák idején - a még nem, illetve a már előrehaladott állapotúaknál egyaránt.

A mozgásterápia jellege a beteg aktuális állapotától, életkorától és a betegség stádiumától függően lehet:

• megelőző (preventív): megakadályozza, vagy korlátozza a károsodás(ok) kialakulását

• erősítő (restoratív): a betegnél a csak kismértékű károsodást enyhíti, rendezi

• támogató (szupportív): a nem érintett funkciók fenntartása és fejlesztése, miközben a daganatos betegség jelen van és előrehaladása várható

• tüneti (palliatív): az életminőség megtartását segíti a komfortérzet elérésével, a funkciók fenntartásával, miközben a betegségfolyamat előrehalad és a beteg a végállapota felé halad, vagy már abban van.

A mozgásterápia főbb sajátosságai

A daganatos betegeknél alkalmazott gyógytorna a komplex rehabilitáció szerves része, kedvező élettani, lelki és életminőséget javító hatásai miatt.

A gyógytorna a daganatos betegek számára egyénre szabottan, reális célkitűzéssel megtervezett mozgásprogram, amely figyelembe veszi a beteg aktuális (fizikai, lelki, szociális) állapotát, a beteg esetében felmerülő beavatkozásokat (pl. kemo-, sugárterápia stb.), a beteg onkológiai állapotát (státuszát), a társbetegségeket (pl. magasvérnyomás, depresszió, szívbetegségek), a családi és szociális hátteret (pl. családtagok együttműködése), a
mozgást akadályozó tényezőket (pl. reménytelenség-, értéktelenség-érzet, fokozott, tartós szorongás), és az aktivitáshoz szükséges segédeszközöket.

Az általános gyógytorna legfőbb jellemzője, hogy a beteget testi-lelki (pszichoszomatikus) egységnek tekinti, és a gyógytorna lazító, megéreztető, támogató elemeit alkalmazza. A speciális gyógytorna jellemzői: a beteg azon testtáján alkalmazott mozgásterápia, amely területen történt vagy történik a beavatkozás, és/vagy azon területeken, ahol a tünetek megjelentek (pl. tüdődaganat-műtét után mellkasi gyógytorna alkalmazása).

A mozgásterápia megfelelő körülmények között (kórteremben, tornateremben), gyógytornász segítségével és irányításával, egyéni és/vagy kiscsoportos formában történik. A gyakorlatokat a gyógytornász (fizioterapeuta) pontosan ismerteti, szükség esetén együtt mozog a beteggel, és számos módon (beszéddel, zeneválasztással, tornaeszközökkel stb.) segíti a megváltozott testkép elfogadását, a testtudat megerősítését.

Gyakran kerül sor a hozzátartozók bevonására, oktatására a beteg otthonában hosszan tartóan alkalmazandó kezelések esetén. Ilyen például a nyirokduzzanat (limfödéma) kezelése során a speciális kötés (bandázs) alkalmazásának betanítása.

A páciens minden esetben orvosi javaslatra, beutalóval érkezik a gyógytornászhoz, aki a páciens aktuális állapotának megfelelően javaslatot tesz az ellátás formájára. A gyógytornász tervezi meg és állítja össze a beteg rehabilitációs mozgásprogramját, amelyben a gyakorlatok fajtája, erőssége, gyakorisága, időtartama, eszközigénye is szerepel, a kezelés eredményének célkitűzése mellett. A megtervezett mozgásprogramot a gyógytornásznak szükség és igény szerint módosítania kell (pl. az orvosi kontrollvizsgálat eredményétől függően).

Az onkológiai gyógytorna alkalmazásának főbb céljai

• mozgatás, erősítés

• izom- és izületi mozgások helyreállítása

• a mozgás tudatosítása és gyakoroltatása

• a várható szövődmények megelőzése (légzőtorna, pangást gátló torna, értorna stb.)

• a kóros, védekező testtartás kialakulásának megelőzése, illetve a már meglévő helytelen testtartás kijavítása

• a megváltozott testkép elfogadásának elősegítése a szem-, és testkontroll igénybevételével, érzelmi támogatás nyújtásával, a mozgást nehezítő feszültségek oldásával

• ellazulás (relaxáció) megtanítása, gyakoroltatása

• koordinációs-, egyensúly-, mozgató (motoros) egységek működésének fenntartása, vagy javítása

• a gyógytornával-fizioterápiával kapcsolatos tudnivalókat illető felvilágosítás és tanácsadás biztosítása betegeknek, hozzátartozóknak szóbeli, írásos és egyéb segédanyagok (videó, hangkazetta stb.) felhasználásával

• a szükséges segédeszközigény felmérése (pl. járókeret, mankó, emlőprotézis stb.) és az ellátás megszervezése

• pszichoszociális támogatás: a gyógytornász pszichológiai és szociológiai ismeretei alapján felméri, hogy a beteg lelki és szociális jellegű problémáin tud e saját hatáskörében segíteni, vagy más szakember közreműködését kéri.

Onkológiai gyógytorna-beavatkozás a következő tünetek, állapotok, következmények esetében javasolt:

• operáció előtti és utáni állapotok (pl. csonkítás miatt)

• csillapítandó fájdalom (fájdalomkontroll)

• különböző végtagok, testrészek bénulása

• nyiroködéma

• ízületi beszűkülések

• kóros (patológiás) törések

• inaktivitás, gyengeség

Pszichoterápiás céllal végezett gyógytorna-relaxációt a következő esetekben alkalmaznak:

• testképet (testsémát) és/vagy testfunkciót megváltoztató műtétek után

• rossz közérzet, érzelmi labilitás, szorongás, depresszió, lelki (pszichogén) eredetű szexuális zavar/tünet kialakulása esetén

• a valósághoz való alkalmazkodás támogatása érdekében

• a kialakult szociális izoláltság csökkentése érdekében.

A gyógytorna/fizioterápia ellenjavallatának eldöntése gyakran a daganatos beteget ellátó csoport szakembereinek közös megbeszélését és megegyezését igényli. Alapelv, hogy az onkológiai betegség bármely szakaszában ellenjavallt a gyógytorna (mint terápiás beavatkozás), ha következményeként a beteg életminőségének romlása, állapotrosszabbodása, a betegség előrehaladása (progressziója) a közeli jövőben várható (pl. lázas állapot, akut gyulladás, súlyos vérképzőrendszeri eltérések, trombózis, embóliás állapot stb.).

A gyógytorna és a gyógyászati segédeszközök emlőrák esetén

Az emlőoperált betegek mozgásterápiás és gyógyászati segédeszközzel történő rehabilitációja egymást kiegészítve, egymással összhangban valósíthatja meg a beteg ideiglenesen megváltozott életminőségének helyreállítását.

1. Az emlőoperáció következményeként kialakuló aszimmetrikus testtartás megelőzésének eszközei

Az emlődaganat kezelésének leggyakrabban alkalmazott módja a sebészi beavatkozás, amely az emlő részleges vagy teljes eltávolítását jelenti. A műtét és következményei testileg és lelkileg egyaránt nagy terhet rónak a betegre, hiszen az anyaságot és a nőiességet jelképező emlő elvesztését nehéz elfogadni. Éppen ezért fontos, hogy a beteg ismerje a műtét utáni rehabilitációs lehetőségeit, beleértve a gyógyászati segédeszközök szükségességét és elérhetőségét is.

Ma már az orvosi-szakmai eljárások az emlő minél nagyobb területét megtartó műtéteket részesítik előnyben (a szövődmények csökkentése céljából), de a beavatkozás tényén - mely csonkolással járó műtétet jelent - ez nem változtat, így a rehabilitáció változatlanul nagy jelentőségű.

A csonkolással járó műtét után a megváltozott testkép elfogadtatására és a helyes testtartásra kell elsősorban összpontosítani, vagyis az aszimmetriát, a kóros (védekező) tartás kialakulását kell megelőzni.

Miben segít a gyógytornász?

• a mozgás betanítása során a váll-, nyak-, hátizületek bemozgatása a mozgásbeszűkülés megelőzése érdekében

• a helyes légzés tudatosítása, a vénás- és nyirokkeringés támogatása, légző- és pangásgátló gyakorlatokkal (trombózis, nyiroködéma megelőzés)

• a test kétoldali szimmetriájának megtartása, a testtartás kontrolljának biztosítása, tükör előtt végzett helyes tartásra irányuló váll-, nyak- és törzsgyakorlatokkal a féloldali helytelen tartás megelőzése.

2. Az emlőprotézis

A rendszeresen alkalmazott, pontosan kivitelezett gyógytorna a test aszimmetriájának kialakulását megelőzheti és a statikai egyensúlyt átmenetileg fenntarthatja, de végleges megoldást a megfelelő - a statikai egyensúlyt visszaállító és az esztétikai problémát megoldó - gyógyászati segédeszközzel, azaz emlőprotézis használatával lehet elérni. Az emlőműtét után a külső megjelenés visszaszerzésének legegyszerűbb és legtermészetesebb módja egy megfelelő méretű és formájú külső, szilikon emlőprotézis kiválasztása.

Fontos az érintett beteg figyelmét felhívni arra a tényre, hogy nem csak a teljes emlő eltávolítása esetén szükséges a protézis alkalmazása, hanem részleges emlőcsonkolás következtében is, hiszen ez esetben szintén fennáll a statikai egyensúly megbomlása (ún. héjprotézis alkalmazása javasolt). Az emlőprotézis egy speciális protézistartó melltartóban viselhető.

Közvetlenül műtét után ideiglenes textilprotézis viselése ajánlott, amely optikailag kiegyenlítő képet nyújt anélkül, hogy a műtéti területet terhelné. Miután a műtéti heg begyógyult és az esetleges sugárterápia befejeződött, sor kerülhet a szilikon (végleges) protézis használatára.

A megfelelő méretű protézis kiválasztásában az emlőrehabilitált betegek gyógyászati segédeszköz mintaboltjában szakképzett tanácsadók állnak rendelkezésre. Fontos szempont, hogy az emlőprotézis az ép mell súlyával megegyező súlyú legyen, mivel így megelőzhető a rossz testtartás, a nyak- és váll környékén jelentkező feszülő érzés. Limfödémás kar, súlyosnak érzett mell, vagy igen érzékeny műtéti terület esetén könnyített emlőprotézis viselése ajánlott. Ezekre a speciális esetekre is van megoldás.

A protézistartó melltartók kiválasztása is kiemelt fontosságú. A speciális zsebbel ellátott melltartók biztosan tartják a protézist, és különböző funkciókat is ellátnak: például limfödémás kar esetén a széles vállpánttal ellátott termék ajánlott, mert a széles vállpántban teherelosztó betét is van, amely egyenletesen osztja el a mellek súlyát a vállakon, ezáltal megakadályozva, hogy a vállpánt bevágjon.

A torna mellett javasolt további mozgásformák: úszás, kocogás, dinamikus séta, kímélő túra és kirándulás. Mivel az operált oldalon a váll- és karmozgások valamennyire korlátozottá válnak, nagy jelentőséggel bír a mozgásterápia kiegészítéseképpen a megfelelő gyakorisággal és kímélettel végzett úszás (szabályos hát- és mellúszás). A protézistartó fürdőruhák megteremtik a lehetőséget arra, hogy a beteg tökéletes biztonságban, kényelemben érezhesse magát a mozgás során.

A daganatos betegek komplex nyiroködéma-kezelése

Daganatos betegek esetében a műtéti beavatkozás, vagy akár maga a betegség többnyire a nyirokrendszer közvetlen vagy közvetett érintettségét is jelenti, ezért az ebbe a betegségcsoportba tartozók egyben potenciális nyiroködémásnak (limfödémásnak) tekinthetők.

A nyiroködéma megelőzésében mind az egészségügyi személyzetnek, mind a betegnek fontos szerepe van. Az egészségügyi szakdolgozóknak (orvos, nővér, gyógytornász, diagnosztikus asszisztensek stb.) a különböző diagnosztikus és terápiás eljárások alkalmazásánál a nyiroködéma megelőzését szem előtt tartva kell az ellátást végezni. A gyógytornásznak a beteggel való személyes találkozása alkalmával fel kell hívnia a beteg figyelmét a nyiroködéma kialakulásának veszélyére, valamint a megelőzés lehetőségére, módjaira.

Mire figyeljenek a betegek a megelőzés érdekében?

• Operált oldali végtagból vért venni, vérnyomást mérni, infúziót, illetve injekciót adni, a végtagot akupunktúrás, akupresszúrás kezelésben részesíteni, a végtagon vérbőséget előidéző kezelést alkalmazni (hagyományos masszázs, iszappakolás, elektroterápia) nem ajánlott.

• Óvakodni kell a terhelésektől, nehéz tárgy emelésétől, fizikai túlerőltetéstől

• Óvni kell a végtagot mindenfajta sérüléstől, amely fertőzés veszélyét rejti magában.

• Óvni kell a végtagot a nagy hőhatásoktól (szauna, gyógyfürdőzés, forró vizes mosás, napoztatás).

• Körültekintő manikűrözés, pedikűrözés javasolt.

• A szoros ruhadarabok viselését kerülni kell.

• A megerőltető sportágakat kerülni kell (tenisz, evezés, röplabda, kosárlabda, súlyemelés, aerobic stb.).

• A gyógytornász segítségével összeállított mozgásprogramot tudatosan, rendszeresen kell végezni.

A nyiroködémás állapot kialakulását speciális tüneteinek megjelenése jelzi. Mivel ez az állapot a beteg életminőségének romlásához vezethet, az érintett terület kezelése, karbantartása komplex terápia segítségével történhet. A kezelést diplomás gyógytornász végezheti, aki rendelkezik az ehhez szükséges kiegészítő szakképesítéssel is (limfterapeuta).

A kezelés célja a nyiroködémás terület, illetve a végtagduzzanat csökkentése, kiürítése és az állapotromlás elkerülése.

A kezelés formái:

• manuális (kézi) nyirokdrenázs (nem masszázs!); a manuális kezelés speciális fogásokkal történik, mely fogások iránya, ideje, ereje meghatározott (kb. 30-60 perc/alkalom)

• kiegészítő gépi nyomáshullám-kezelés

• kompressziós kötés (bandázs): speciális, kompressziós pólyákból, a végtagokra több rétegben felhelyezve kialakított kötés, amely segíti a nyiroknedvek visszaáramlását, elvezetését

• speciális gyógytorna (amely az izompumpa tevékenységet segíti)

• kompressziós kar- és lábharisnyák: a kezelés során elért eredmények megtartásában van szerepük (átlagos és egyéni méretekben kapható)

• oktatás, tanácsadás: a hozzátartozóknak nagy szerepük van a terapeuta által vezetett és betanított bandázs-technika megtanulásában, alkalmazásában, amely nagy segítséget jelent mind a beteg, mind a szakgyógytornász számára. A hozzátartozó ily módon a kezelés aktív részesévé válik, és úgy érzi, hogy a családtag gyógyulása érdekében tett valamit

• kontroll (rendszeres állapotellenőrzés): a kezelési tervet az ellenőrzés eredményei alapján folyamatosan - a beteg állapotától, betegsége stádiumától függően - módosítani szükséges

• lelki támogatás: az eredményes kezelés érdekében - a daganatos betegek pszichés nehézségeit figyelembe véve - elengedhetetlen a harmonikus beteg-gyógytornász kapcsolat, ezért ennek kialakítására törekedni kell.

A nyirokdrenázs (limfdrenázs) mint speciális kezelés minden esetben orvosi javaslatra kezdhető el, és csak rendszeres, folyamatos orvosi ellenőrzés mellett végezhető, ugyanis a beteg állapota nagymértékben befolyásolja a kezelés indokoltságát.

Összefoglalás: a gyógytorna jelentősége a daganatos betegek számára

A gyógytorna segítséget nyújt az izmok letapadása, az izomgörcsök kialakulása, az ízületi mozgások beszűkülése, az izmok gyengülése, a szövődmények és a védekező (kóros) testtartás kialakulásának megelőzésében. A rendszeres kezelés szerepet játszik a már kialakult elváltozások javításában, helyreállításában.

Kiemelt jelentősége van a gyógytornász által betanított gyakorlatok, feladatsorok helyes elsajátításának, a torna rendszeres alkalmazásának, a megtervezett mozgásprogram végrehajtásának.

A gyógyulás folyamatában észlelhető állapotjavulás semmi esetre sem jelentheti a mozgásprogram félbeszakítását. A gyógytornászt a betegnek állapota változásáról tájékoztatnia kell. A fenti szabályok betartása, a mozgásprogram végzése hosszan tartó, kedvező életminőség változást szavatol a beteg számára. Mindez a gyógyulási esélyeket is fokozza.