Hazánkban a férfiak rosszindulatú daganatainak több mint 15 százaléka prosztatarák. Évente átlag 2400 új diagnózis születik, és 1400 beteg e kór miatt hal meg. Mivel kezdeti szakaszában gyakran semmilyen tünetet nem okoz, ezért az esetek többségét már csak a betegség késői stádiumában fedezik fel. Megfelelő vizsgálattal, például egy, a Semmelweis Egyetem I. sz. Belklinikáján működő cég által nemrégiben bevezetett eljárással még gyógyítható állapotban fény derülhet a rákos elváltozásra.

Biztosabb diagnózist nyújtó, új laboratóriumi előrejelzés

Jelentős tudományos eredmény alapozta meg az új módszert, közelebbről az a tény, hogy a PCA3 (angolul: prostate cancer antigen 3) fehérje felfedezésével - az elmúlt években - fontos előrelépés történt. Nemzetközi klinikai vizsgálatok bizonyították, hogy megfelelő módszerrel, standardizálás esetén, 80%-os eredményességgel lehet a vizeletből kimutatni a PCA3 „génterméket" (az mRNS-t). Az Európai Unióban a prosztatarák kimutatásának ajánlott és a ma elérhető legspecifikusabb eljárásaként fogadják el a GenProbe által kidolgozott „PROGENSATM - PCA3" módszert és eszközrendszert. Ez a korszerű molekuláris biológiai diagnosztikai teszt ötszörösen múlja felül az eddig alkalmazott módszerek eredményeit, segítségével még a biopsziával sem mindig detektálható, egészen kisméretű daganat is jelezhető, ismerteti az eljárást dr. Lakatos Péter, a Klinikai Kutató és Izotópdiagnosztikai Laboratórium vezetője (I. sz. Belgyógyászati Klinika).

 

Jelenleg kétféle alapmódszert alkalmaznak a rák kimutatására: az egyik a prosztata specifikus antigén (PSA) szérum szintje emelkedésének labor-vizsgálata, a másik a végbél felőli tapintás (rectalis digitalis vizsgálat - röviden: RDV). Mindkét eljárásnak van előnye, hátránya. Előny a viszonylag olcsóbb kivitelezés, hátrány az eredmény bizonytalansága (orvosi szóval: az alacsony specificitás), márpedig ez növeli a feleslegesen elvégzett biopsziák számát (ha felmerül ugyanis a kóros folyamat gyanúja, szövetmintavétel, azaz biopszia történik).

 

 

A végbél felőli prosztata-tapintás hatékonyságát 50% körülinek tartják. A nehéz reprodukálhatóság mellett másik nagy hátránya, hogy a vizsgálatot végzők között igen nagyfokú eltérés tapasztalható. Ennek ellenére az RDV továbbra is az egyik alapmódszer marad, ám a felsorolt hiányosságok miatt egyéb diagnosztikai módszerekre is szükség van, mondja Lakatos doktor.

 

Sokan ismerik a szérum PSA meghatározást. Az úgynevezett prosztata specifikus antigén (PSA, újabban a kicsit érzékenyebb fPSA) szérum szintjének emelkedését vizsgálja, ám ennek „specificitása" 20% körüli, ami annyit tesz, hogy 5-ből csak 1 esetben lesz a prosztata szövetmintavétel eredménye pozitív (vagyis rákos elváltozásra utaló). Hátránya, hogy a PSA nem prosztatarák specifikus. Több más, nem rosszindulatú (malignus) prosztata állapot (pl. prosztatagyulladás, a jóindulatú prosztata megnagyobbodás bizonyos esetei: LUTS/BPH) is eredményezhet emelkedett PSA szintet. Ennek ellenére hasznos és költséghatékony módszer, de az alacsony „specificitása" miatt jobb diagnosztikus erővel bíró eljárás kifejlesztésére támadt igény.

 

A két alapeljárás pozitív eredménye - vagyis a rákra utaló jelek megismerése - után végbélen át, ultrahang-vezérelt szövetmintavétel történik, ez egyértelműen azonosíthatja a prosztata karcinómát. Az RDV és PSA alacsony prediktív diagnosztikai értéke miatt a vizsgálatba vont férfiak mintegy 70%-ánál (a szűrések gyakoribbá válása és a szérum PSA határérték csökkentésére irányuló gyakorlat nyomán ez a szám növekszik) felesleges az első szövetmintavétel.

 

Azonban még akkor sem biztos, hogy a prosztatában nincs rákos góc, ha a biopszia negatív. A mintavétel során ugyanis a prosztatának mindössze egy (1) százalékát vizsgálják át, ami a kisméretű tumorok megtalálásának valószínűségét jelentősen csökkenti.

 

Így a prosztatarákos pácienseknek 10-35 százaléka, az első biopszia után, nem kapja meg - az amúgy szükségszerű - pozitív eredményt, vagyis hiteles diagnózis nélkül marad. Az első, negatív biopsziát tehát, a lelkiismeretes kivizsgálás során, további szövetmintavételek követik, amelyek a jelentős egészségügyi kiadás mellett, a beteg életminőségét is nagymértékben rontják, az igen nagy számban (10-78%) előforduló mellékhatások (fájdalom, véres vizelet, véres sperma, végbélvérzés) miatt. Érthető, hogy erős az igény egy olyan - jóval pontosabb eredményt adó -laboratóriumi előjelző módszerre, amellyel nagyobb arányban választhatók ki a valóban pozitív biopsziájú betegek.

 

Az első, kifejezetten a prosztatarák kimutatására szolgáló (specifikus) PCA3 genetikai teszt egyszerű, csak vizeletminta szükséges hozzá.

 

Szakértők szerint, a PCA3 mindenképpen komoly segítséget nyújt az orvosnak abban, hogy jobb döntést hozzon a szövetmintavételt megelőzően. Ami napjainkban a hazai újdonságot jelenti az, hogy a Semmelweis Egyetem I. sz. Belgyógyászati Klinikájával és az Egyetem Urológiai Klinikájával szoros együttműködésben a PentaCore Kft eltervezte, hogy megvalósítja, hozzáférhetővé teszi ezt a jelenlegi csúcstechnológiájú prosztatarák diagnosztizáló eljárást. A nagyobb bizonyosságot adó laboratóriumi előjelző módszerrel jobb arányban választhatók ki a valóban pozitív biopsziájú, azaz rákos betegek. A régóta létező elvárást kielégítő PCA3 molekuláris géndiagnosztika egyelőre még csak magánfinanszírozásban vehető igénybe, mondta el a Kelet-Közép-Európában elsőként nyílt, és máig egyetlen hazai labor vezetője, a 80 százalékos biztonságot adó korai előjelző diagnosztikus eljárást és előnyeit ismertetve. Az Európában 2007 év elején bevezetett rendszer (a PROGENSATM PCA3) a vizeletből való kimutatás segítségével jelentősen emeli annak esélyét, hogy időben, helyes diagnózist kapjon a prosztata karcinóma által érintett férfi.

 

Fazekas Erzsébet