Szakmai körökben bizonyítottnak tekintik, hogy az alkoholizálás a gége-, szájüreg-, garat-, nyelőcső- és májrák vonatkozásában oki tényezőként szerepel. Az alkoholizálással társult rákféleségek leggyakoribb típusa a májrák. Az erős krónikus italozás és dohányzás együttesen a szájüregi és nyelvrák kialakulásának kockázatát 15-szörösére, a nyelőcsőrákét pedig 25-szörösére növeli. Ezenkívül jól megalapozott gyanú van arra is, hogy az alkoholfogyasztás nőknél az emlőrák előfordulás gyakoriságát is növeli.

Az alkoholizmus és az alkoholista fogalmának pontos meghatározása nehéz és a meghatározás kritériumai szerzők szerint elég széles határok között mozognak. Általában úgy tartják, ha az egyén napi alkoholfogyasztása 40 gramm tiszta alkoholnál magasabb, az már alkoholizmusnak minősül. Egy pohár szeszes ital kb. 12 g tiszta alkoholt tartalmaz. Ha a rendszeresen elfogyasztott napi szeszes italok (függetlenül azok jellegétől) összalkohol tartalma 40-80 g között van, mérsékelt, ha pedig 80 g-nál magasabb, az nagyfokú alkoholizmusnak minősül (ezen mennyiségek egészségkárosító hatása egyénenként változó - egyeseknél már kisebb mennyiség is nagyfokú alkoholizmusnak minősülhet!).

Az alkohol egészségkárosító hatása, így a rákos megbetegedések előfordulásának gyakoriságára kifejtett hatása is, lényegében független attól, hogy azt milyen formában (bor, sör, pálinka, whisky stb.) fogyasztják. A szeszes italok elsősorban azon szövetekre fejtenek ki rákkeltő hatást, amelyekkel a fogyasztás során közvetlen érintkezésbe kerülnek, vagyis a szájüreg, garat, felső légutak nyálkahártyáján érvényesül elsősorban az alkoholhatás. A májat, ahol az alkohol lebontása, anyagcseréje, feldolgozása történik, a mértéktelen alkoholfogyasztás szintén súlyosan érinti.

A szeszes italok a nyálkahártyák (garat, szájüreg, nyelőcső, gyomor, bél) sejtjeit irritálva azokat érzékenyebbé teszik más forrásból - például a dohányzásból - származó karcinogén anyagok rákkeltő hatása iránt. Egyértelműen bizonyított, hogy az alkoholfogyasztás fokozza más rákkeltő tényezők rákkeltő hatását.

Különösen erős egymás rákkeltő hatásának erősítése, ha az alkoholizálás dohányzással társul. Szakmai körökben bizonyítottnak tekintik, hogy az alkoholizálás a gége-, szájüreg-, garat-, nyelőcső- és májrák vonatkozásában oki tényezőként szerepel. Ezenkívül jól megalapozott gyanú van arra is, hogy az alkoholfogyasztás nőknél az emlőrák előfordulás gyakoriságát is növeli.