Egészségügyi újságíróként dolgozom hosszú évek óta. Mint minden újságíró, én is szeretnék jobban érteni a szakterületemhez, de arra azért nem számítottam, hogy személyes érintettség útján kerülök közelebbi ismeretségbe a magyar egészségüggyel. Az elmúlt egy év alatt mégis ez történt: aggódó hozzátartozóként asszisztáltam végig társam harcát súlyos betegségével. Gábor története talán másoknak is tanulságos lehet.
>>>
Egy nőnek a teste olyan, mint egy domborzati térkép: vannak hegyek, völgyek, dombok és egyéb földrajzi képződmények, mindenkinek másképp, máshogyan. Aki ismeri saját testének körvonalait, könnyebben vesz észre olyan változásokat, amelyeknek felfedezése az életét mentheti meg. Én ezen szerencsés nők közé sorolhatom magam.
>>>
37 évesen fedeztem fel a mellemben a csomót. Két hét rágódás után kértem időpontot mammográfiás vizsgálatra, ahol megnyugtattak, hogy ez olyan csomó, ami szinte biztos, hogy jóindulatú, de másnap a biztonság kedvéért menjek vissza egy mintavételre. Két hét múlva éppen egy munkahelyi tanfolyam szünetében telefonáltam az eredményért...
>>>
Az én történetem 2005 nyarán kezdődött el, egy időszakosan jelentkező fájdalommal. Mindezt a sportnak tudtam be és nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget neki. Éltem a 25 évesek átlagos életét. Szerettem a hivatásomat - szociális munkás vagyok -, a nevetést, a hastáncot és mindent, amit a napsütésben lehet tenni.
>>>
Rosszindulatú csontdaganatom történetét mondom el, azért, hogy hátha tud belőle valaki erőt meríteni, vagy valamilyen hasznos dolgot kiszűrni. Mielőtt bármit is írnék, jelenlegi állapotom: 8. éve gyógyult vagyok, panaszmentes. Úgy gondolom, ha már többet nem is írnék, már az is elég lenne. Azért leírom a történetemet.
>>>
Az ember legfontosabb értéke az egészsége. A legtöbb ember ezt a megállapítást csak akkor értékeli, ha valamilyen betegség megtámadja. Az ember betegen nem képes a megszokott életét élni; munka, tanulás, szórakozás, étkezés folyamata lényegesen megváltozik.
>>>
Nem csak mell-műtött vagyok, hanem előtte egy évvel megműtöttek vesedaganattal is. Egy sima hasi ultrahangos vizsgálatnál derült ki, hogy a vesémben találtak valami eltérőt. Elküldtek CT-re, ahol a vizsgálat után kijött az orvos, leült mellém és megfogta kezemet. Azt mondta, hogy sajnos találtak nálam egy daganatot, igaz, hogy nem nagy méretű, de biztos, hogy rosszindulatú. Én csak néztem és végigfutott rajtam a hideg és közben hangtalanul sírtam. A kórházból kijövet nem tudtam, hogy most mit kell csinálnom. Iszonyúan egyedül éreztem magam, nem volt mellettem a férjem és csak mentem és mentem... Amikor hazaértem, akkor tört ki az ordító zokogás belőlem. A férjemet felhívtam telefonon, ő is szótlan volt. De sajnos nem jött haza rögtön, csak este, addig egyedül voltam.
>>>
Az 55 éves Hegedűs Péteren 1999-ben végeztek májátültetést, tehát éppen tíz esztendeje, hogy új májjal él.
>>>
23 évesen szembesültem a daganatos megbetegedéssel, a Hodgkin-kórral. Szerencsésebbnek mondhatom magamat, mint nővérem. Ő csupán 17 éves volt, amikor megtudta, hogy beteg. Alattomos, rejtőzködő betegségről van szó, amely, ha időben felismerik, jól kezelhető és teljesen gyógyítható. Nekünk sikerült a gyógyulás, most szeretnék másoknak is erőt és kitartást adni a történetemmel, mert mindig van remény!
>>>
37 évesen fedeztem fel a mellemben a csomót. Két hét rágódás után kértem időpontot mammográfiás vizsgálatra, ahol megnyugtattak, hogy ez olyan csomó, ami szinte biztos, hogy jóindulatú, de másnap a biztonság kedvéért menjek vissza egy mintavételre. Két hét múlva éppen egy munkahelyi tanfolyam szünetében telefonáltam az eredményért...
>>>
Laky Zsuzsa könyvet írt halálos betegségből való felépüléséről. Könyvet írt, mert mindig kéznél volt az a konyhai naptár, amibe bejegyezte a szokatlan, majd riasztó, végül egyre inkább drámai történéseket.
>>>
A személyes történetek között olvastam a „Meggyógyultam?" című hozzászólást, arra szeretnék reagálni. Teljesen azonos a történetünk. Én 39 éves dunaújvárosi nő vagyok, két gyönyörű kislány boldog édesanyja és egy csodálatos férj társa. Tavaly novemberben észleltem a bal mellemben egy nem odavaló valamit, amiről a vizsgálatok kimutatták, hogy rosszindulatú daganat.
>>>
Nyolc évvel ezelőtt, 35 évesen diagnosztizálták nálam a mellrákot. Úgy feküdtem be a kórházba, hogy csak jóindulatú elváltozásról van szó, és arra ébredtem, hogy valószínű ismét műteni kell, a szövettani vizsgálat után, mert ez bizony 90 százalék, hogy rosszindulatú.
>>>
8 éve operáltak emlődaganattal. A műtét és a kezelések sikeresek voltak, a daganat nem jött vissza, de egészségesnek azért nem mondanám magam.
>>>
58 éves vagyok, 52 évesen „kaszaboltak". Akkor derült ki, hogy végbélrákom van - bár én a „rák" kifejezés helyett mindig azt mondom: „rosszakaratú" betegség.
>>>