A tüdőrák diagnosztikája

Általános állapot felmérése, fizikális kivizsgálás

A tüdőrákos vagy tüdőrák-gyanús esetek kivizsgálásakor először a beteg általános állapotának felmérésére szolgáló általános vizsgálatokat végeznek. A későbbiekben ez segíti az orvosok döntését arról, hogy milyen további, akár speciális vizsgálatok végezhetők, illetve a kezelés lehetőségeinek mérlegelésében is fontos szerepük van az így szerezhető információknak.

A kivizsgálás állandó összetevői: a betegre és családjára vonatkozó kórelőzményi adatok felvétele, a beteg dohányzási szokásáról való kikérdezése, foglalkozásának, munkakörülményeinek tisztázása. Ezt a beteg nagyon gondos, részletes fizikális kivizsgálása követi - ilyenkor az orvos megtapintja a beteget, a nyirokcsomókat, a hasát és meghallgatja a tüdejét. Ide kapcsolódnak még a laborvizsgálatok, az EKG, a légzésfunkciós- illetve a vérgáz-vizsgálat.

Vannak egyes jelek, amik nem csak tüdőrákos betegségre utalhatnak, de támpontot nyújthatnak, terelik az orvos figyelmét a betegségcsoport felé. Az egyik ilyen tünet lehet az úgynevezett dobverő ujj. Előfordulhatnak bizonyos bőrelváltozások, amiknek a hátterében állhat az immunrendszer károsodása, de rákos betegség is. Kóros megnagyobbodott nyirokcsomó esetén mindenképp felmerül a rák gyanúja. Szintén utalhat a betegségre, ha egy beteg nagyon lesoványodott és a bőre alatt jól tapintható, esetleg látható csomócskák vannak. Egyes esetekben értágulatok láthatók a mellkason a szívbe visszamenő ér nyomása következtében, és ilyenkor általában a beteg nyaka is jelentősen megvastagodik. Vannak olyan jelek is, amik a tüdőrák mellkason belüli elhelyezkedésnek pontosabb meghatározását segíthetik.

Képalkotó eljárások alkalmazása

A különböző képalkotó módszerek is a kivizsgálás részei lehetnek, de tudni kell, hogy ezek a betegségnek csak a gyanúját, esetleg erős gyanúját kelthetik, diagnózis csak szövettani vizsgálat után adható. Semmiképp sem lehet egy röntgeneltérés, vagy egy CT vizsgálat eredménye alapján valakire azt mondani, hogy tüdőrákja van. Ezek a vizsgálatok fájdalommentesek, eltekintve a leginkább kontrasztanyag beadásához szükséges tűszúrásoktól. Elsősorban az elváltozás helyének meghatározásában segítenek, illetve a kiterjedésre, a betegség stádiumára nyerhetők információk. További fontos funkciójuk, hogy megkönnyítik a mintavételt.

A legegyszerűbb, ugyanakkor fontos képalkotó vizsgálat a röntgen. A tüdőrák-gyanús betegek kivizsgálásának ma már elengedhetetlen része a CT vizsgálat is. Ennek segítségével pontosabb kép kapható arról, hogy a röntgenen esetleg látható "pici folt" valójában mekkora, hogyan helyezkedik el a mellkasfalhoz képest. Tisztázható, hogy nyirokcsomó megnagyobbodás is van-e (ez utóbbi eldöntéséhez a röntgen érzékenysége nem mindig elég) - az esetleges áttétek miatt tüdőrák esetén különösen fontos a nyirokcsomók alapos vizsgálata.

Áttétek szempontjából egyes tünetek fennállásakor az agyat, a koponyát, a májat és a mellékveséket is ellenőrizni kell. Bizonyos típusú fájdalmak felhívhatják a figyelmet csontáttét lehetőségére. A tüdőrák a tüdőbe is adhat áttéteket, akár ugyanazon az oldalon, akár a másik tüdőfélbe.

Az MR vizsgálat a tüdő vizsgálatára nem alkalmas, de segítségével pontosabb kép kapható az agyról, a gerinc melletti területekről, illetve a daganat kapcsolatáról a nagy erekhez, és ellenőrizhető, hogy kialakult-e csontáttét.

A PET vizsgálat a tüdőrák esetében igen informatív és hasznos. Ez a módszer a különféle sejtek, szövetek anyagcseréjét vizsgálja - segítségével kimerevített kép helyett a működésről kapható információ. A sejtek viselkedéséből - abból, hogy mennyire aktívak, milyen gyors az anyagcseréjük - következtetni lehet rá, hogy rosszindulatú betegségről van-e szó. A PET-nek a nyirokcsomók állapotának meghatározásában is fontos szerepe lehet. Bizonyos esetekben a kezelés hatásosságának ellenőrzésére is szolgálhat - ha a kezelés után a röntgenen, CT-n látható még folt, PET-tel ellenőrizhető, hogy aktív betegségről van szó, vagy csak egy hegszövet, egy maradvány látszott a felvételen. PET segítségével lehetőség van a kiújulás korai meghatározására is.

A tüdő műtét után várható működésére illetve esetleges csontáttét kimutatására alkalmazható az úgynevezett tüdőszcintigráfiás vizsgálat. A "megoszlási" tüdőszcintigráfia végzésére olyan esetben lehet szükség, amikor például a daganat kimetszésére csak az egyik tüdőfél teljes eltávolításával van lehetőség, és el kell dönteni, hogy a megmaradó tüdőfél elég lesz-e a légzés biztosítására az adott betegnél.

Egyértelmű diagnózis csak mintavétel után

Gyanú esetén csak szövettani/sejttani vizsgálat után mondható egyértelmű diagnózis. Ehhez szövettani (vagy citológiai) mintára van szükség, amit különböző mintavételi eljárásokkal vesznek a betegtől. A későbbi kezelés megválasztásához is tudni kell, milyen fajta daganatról van szó, milyen szövettani típusba tartozik az adott betegség.

A legegyszerűbb és a legfájdalommentesebb a köpet-vizsgálat, ez azonban csak igen ritka esetben helyettesíti az invazív (belsőleges) beavatkozásokat. A köpetben csak akkor lehetnek a diagnózis felállítására alkalmas daganatsejtek, ha olyan helyen van az elváltozás, hogy a váladék képes kisodorni a kóros sejteket. Ha a daganat "mélyen" van, közel a mellhártyához, távol a hörgőktől, akkor ennek az esélye minimális. Előrehaladott betegségben szenvedőknél, legyengült, idős betegeknél érdemes megpróbálkozni ezzel a módszerrel.

A kulcsfontosságú beavatkozások a bronchoscopia (hörgőtükrözés) és a transztorakális vizsgálat (a mellkasfalon keresztül, tűvel történő mintavétel).

Ma Magyarországon a bronchoscopos vizsgálatok 90-95 százalékát hajlékony, úgynevezett broncho-fiberoscopos eszközzel végzik. Az esetek döntő többségében helyi érzéstelenítést alkalmaznak, az altatás - eltekintve egy-két extrém helyzettől - nem javasolt. Tapasztalt vizsgáló mellett a hörgőtükrözés kis kellemetlenséggel - főképp köhögéssel - járhat, de fájdalommal nem. Mintavételtől függően néhány perces a vizsgálat, de a legrészletesebb vizsgálat sem tart általában tíz percnél tovább.

A vizsgálat során a cél, hogy megtalálják az elváltozás pontos helyét a későbbi műtét tervezéséhez, illetve hogy mintát lehessen venni a daganatból. Az elváltozás elhelyezkedésétől függően különböző eszközökkel sejt- vagy szövetminta vételre van lehetőség. Mivel a tüdő működő állományában nincsenek érző idegek, a kicsippentés, szúrás itt nem okoz fájdalmat.

Néha a tükrözéssel a hörgőrendszerben először nem látszik eltérés, pedig a röntgen és a CT daganat gyanút állapított meg. Ilyenkor röntgen segítségét is igénybe veszik a tükrözés során - azzal követik a bronchoscop, illetve a mintavevő műszer útját, amíg az a röntgenen is látható folthoz nem vezet. A hörgőtükrözés közbeni ultrahang vizsgálat végzésére is lehetőség van ma már.

Ha hörgőtükrözéssel nem sikerül a mintavétel, röntgen vagy CT ellenőrzés alatt, kívülről végzett, úgynevezett transztorakális (a mellkasfalon keresztül, tűvel végzett) vizsgálat segítségével próbálnak mintához jutni.

Egyes esetekben a mellkason át a mellhártya két rétege közé szúrt tűvel is lehet mintát venni, például összegyűlt mellkasi folyadékból, illetve ha a bőr alatt van a daganatos elváltozás, abból is nyerhető vékony tűvel sejtminta.

Már Magyarországon is hozzáférhető az úgynevezett virtuális bronchoscopia. Ennek során egy speciális szoftver a CT vizsgálat után képes kirajzolni a hörgőrendszert, láthatóvá tesz olyan területeket is, amelyek - a betegség kiterjedése miatt - a hagyományos bronchoscoppal nem elérhetők.

A fejezet aktualizálását dr. Moldvay Judit, tüdőgyógyász-onkológus szakorvos, a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinikájának egyetemi docense segítette (2007. június)