Rákkutatás
-
Hatékonynak bizonyult egy rákvakcina limfómás betegeknél
2010. december 9.Vélhetően megtalálták az okát, hogy miért nem sikerült mostanáig olyan oltást készíteni, amely jelentősen növelné a limfómás betegek túlélési idejét. Kiderült, hogy a vakcina csak egy bizonyos fehérjetípus jelenléte esetén hatékony, ekkor azonban akár két évvel is képes meghosszabbítani a rákbetegek életét.
-
Saját vérereket is növesztenek a daganatok
2010. december 2.Már több éve elérhetőek azok a célzott daganatellenes szerek, amelyek az érképződés gátlásával próbálják meg elzárni a tumorok vér- és oxigénellátását. A készítmények részben ugyan hatékonyak, ez azonban elmarad attól, amit korábban vártak ezektől a szerektől. Két új eredmény most magyarázatot adhat rá, hogy mindez miért van így: az agydaganatok egy fajtáját vizsgálva kiderült, hogy ezek a tumorok saját érhálózatot is növesztenek, erre azonban a jelenlegi érképződésgátlók nem hatnak.
-
Kiderült, miért segítik az egészséges sejtek a daganatokat
2010. november 21.Egyetlen fehérjemolekula lehet a kulcsa annak, hogy sokszor eredménytelenek maradnak az immunrendszernek a daganat ellen indított támadásai. Ha a mostani eredmények embereknél is beigazolódnak, végre hatékony rákellenes vakcinák kifejlesztésére nyílik lehetőség.
-
Az első kép egy gyilkos immunfehérje hatásáról
2010. november 3.Angol és ausztrál kutatók első alkalommal tettek láthatóvá egy olyan immunfolyamatot, amelynek létezéséről már 110 éve tudnak a szakemberek. A mikroszkóp alatt megvizsgált fehérje lyukakat hoz létre azokban a sejtekben, amelyek rákossá váltak vagy vírusok fertőzték meg őket. Az eredmények a daganatok, a cukorbetegség és a malária leküzdésében is egyaránt segíthetnek a jövőben.
-
Merre tart a rákkutatás? - A terápiás szerek fejlesztésének fél évszázada
2007. április 18.Napjainkban a rákellenes terápiás kutatás legfőképpen a személyre szabott gyógyszerek előállítására irányul, amit a különféle ráktípusok egyedi jellemvonásai indokolnak. Ezeknek a szereknek a betegség kialakulásában részt vevő bonyolult, soktényezős mechanizmusok gátlását kell célba venniük. A rendelkezésre álló lehetséges terápiás célpontok száma így szinte kimeríthetetlennek tűnik, a tudomány azonban egyelőre mindezeknek csupán öt százalékát képes felhasználni.