,,A rák nem ismer határokat" - részletek a Párizsi Charta-ból

2008. február 5.
  e-mail nyomtatás

"Mivel az országok egyedül nem tudják felvenni a harcot a rák ellen, szükséges az összefogás a kutatás, a megelőzés, a kezelések hatékonyabbá tételére" - áll a 2000. február 4-én, egy rák ellenes konferencián aláírt Párizsi Chartában. Az alábbiakban a fő gondolatokat soroljuk fel.

Összefogás a Párizsi Charta szellemében

1. Összefogással és együttműködéssel, közös erővel, a rákkal szemben is felvehetjük a harcot, legyőzhetetlen szövetséget alkotva kutatókkal, egészségügyi szakemberekkel, betegekkel, az állami szervekkel, a gazdasági szektorral és a médiával.

2. Célunk a rákbetegségek megelőzése, gyógyítása, az új kutatási eredmények gyors, gyakorlati felhasználása, a megfelelő kezelésekhez való egyenlő hozzáférés elősegítése, a betegek életminőségének javítása.

A rákos beteg jogai: alapvető emberi jogok.

4. A Párizsi Charta résztvevői elkötelezik magukat a rákbetegségekkel kapcsolatos tévhitek, stigmák felszámolása mellett, ugyanis a rákbetegség egy biológiai kórkép, és nem pedig társadalmi állapot.

Céljaink eléréséhez szükséges a közfelfogás átformálása, hogy a rák is gyógyítható.

6. A betegeket teljes körű módon tájékoztatni kell a klinikai vizsgálatok lehetőségeiről, előnyeiről és veszélyeiről.

Törekedni kell a gyors, hatékony, etikailag megfelelő, a rákbetegek érdekeit szolgáló klinikai vizsgálatok lefolytatására.

7. A rákellenes harc során tett jelentős lépések ellenére drámai módon változó a betegek túlélési aránya országok, települések, sőt még intézmények között is.

Mindenkinek joga van a minőségi rákellátáshoz és kezeléshez.

8. Folyamatosan fejleszteni kell a megelőzés, diagnózis, kezelés, fájdalomcsillapítás irányelveit, és törekedni kell a kezelések egységesítésére.

A betegek számára elérhetővé kell tenni a jó minőségű vizsgálatokat az egészségügyi gondoskodás minden szintjén, összhangban a betegség minden terhével.

9. A rákbetegségek kialakulásának kockázata csökkenthető a dohányzás, a fertőzések, a levegőszennyezés elkerülésével és egészséges táplálkozással.

A megbetegedések kockázatának csökkentése a rákellenes harc egyik legfőbb eszköze.

10. Ténykérdés, hogy a több mint 200 féle rákbetegség típusának meghatározása és korai felfedezése kedvező kimenetelt jelent a beteg számára.

Sok esetben a rákmegelőző állapot felismerésével és gyógyításával megelőzhető magának a rákbetegségnek a kialakulása.

12. Az egyéni és a választott betegképviseletek kedvezően hatnak a rákellenes küzdelemre. Céljuk, hogy a betegeket megfelelően informálják, bizalmat keltsenek a bizonyítékokon alapuló orvoslás gyakorlata iránt.

A betegek a legfontosabb szereplői a rákellenes harcnak.

Figyelmet kell fordítani a betegképviseletek, mint kulcsfontosságú stratégiai partnerek tájékoztatására az irányadó kezelések, túlélési lehetőségek fejlődéséről.

13. A rákbetegségek ellen tett erőfeszítésekben elsődleges cél a betegek életminőségének javítása. A betegséggel együtt járó fizikai és érzelmi terhek mellett jelentősek lehetnek a kezelések mellékhatásai.

Ha maga a betegség nem gyógyítható, lényeges, hogy a beteg jó életminőségét megőrizzük, és javítani tudjuk a megfelelő rákellenes kezelések alkalmazásával, támogató kezelésekkel, fájdalomcsillapítással, palliatív ellátással.

Szükséges a betegek átfogó támogató kezelése, fájdalmuknak csillapítása és fáradékonyságuknak enyhítése.

16. A rákos megbetegedések változatosságot mutatnak világszerte, ezért a felek egyetértenek abban, hogy minden országnak helyi igényekre szabott nemzeti rákellenes stratégiát kell létrehozni.

17. A rák nem ismer határokat.

Mivel az országok egyedül nem tudják felvenni a harcot ellene, szükséges az összefogás a kutatás, a megelőzés, a kezelések hatékonyabbá tételére.

Minden évben február 4-e a "Rák Világnapja" legyen, és a "Párizsi Charta" a világon élő összes ember szívében és gondolataiban éljen.

e-mail nyomtatás

Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.