Összeállítás az onkopszichológiáról:
Az onkopszichológiai összeállítás kezdőoldala
Visszatérés a gyermekkorba
Viselkedés a diagnózisközléstől kezdve
Felkészülés a kezelési folyamatra
Kiből lesz a jó beteg?
Az aktív beteg
Pszichológiailag egyenrangú viszony az orvosokkal
Az élet minősége a betegség alatt és után
A hozzátartozók reakciói
Hírek, kapcsolódó anyagok:
Beck-féle depresszió-teszt
A test, a lélek, és a daganat - Riskó Ágnes pszichológus válaszolt
A halál megmutatja, mi fontos az életben
Gyakorlati onkopszichológia a betegfókuszú onkológiai betegellátásban
Hogyan segít az internet a rákbetegséggel való megküzdésben?
Életveszélyes betegség után pszichés gondozás is kell
Ha sikerül átlépni a passzívból aktív szerepbe, akkor az orvos és betege között új viszony alakulhat ki. Ebben a formában az orvos felelős, felnőtt emberként fordul betege felé, akitől elvárja az utasítások betartását, a figyelmet és a lényegi információközlést.
Ez utóbbi azt jelenti, hogy az orvos megbeszélheti betegével a kezelés újabb szakaszait vagy formáját, javaslatokat tehet és konzultatív stílusú beszélgetést folytathat vele. Ebben a helyzetben lélektani szempontból elmondható, hogy két felelős ember tárgyal egy fontos problémáról, mindegyiknek lehetnek érvei és ellenérvei, és meggyőzéses alapú tárgyalást folytatnak.
A beteg számára ez a szakasz ugyanúgy biztonságot nyújt, és az orvosa továbbra is a legfontosabb személy betegsége tekintetében. A betegnek azonban már aktív szerepe van, hiszen otthoni gyógyszerszedését vagy étkezési utasításait immár saját felelősségére kell betartania. A partner alapú, felnőtt-felnőtt kapcsolatban a beteg tisztában van vele, hogy saját, otthoni helyzetét ő irányítja, tehát a gyógyszerszedés módosítása, vagy az egyéni utasítások be nem tartása saját életével kapcsolatos döntés. Ennek a viselkedésnek a kialakítása sokszor nehézkes, a betegek sokszor nem mondják el, ha manipulálnak a gyógyszerekkel, vagy olyasmit csináltak, amit nem szabad. Fiatal betegeknél tapasztalható, hogyha kiszabadulnak az osztályról, akkor ugyanazt az életet próbálják élni, mint a betegség előtt, és ezt - ha tehetik - inkább eltitkolják az orvos előtt, mint magánügyet.
A realitás tudomásul vétele azonban elengedhetetlen a betegek számára, amihez sokszor hosszú időnek kell eltelnie. Ez azt jelenti, hogy a beteg tisztában van vele, mit tehet és mit nem, mire kell vigyáznia vagy hogyan kell viselkednie bizonyos helyzetekben. Ez az egyenrangú viszony az orvossal már valóban azt jelenti, hogy őszintén kell beszélni mindenről, akkor is, ha valamit nem sikerült úgy csinálni, ahogy esetleg megbeszélték.
Tisztelt Olvasónk! Felhívjuk a figyelmét, hogy anyagaink tájékoztató és ismeretterjesztő jellegűek, így nem adhatnak választ minden olyan kérdésre, amely egy adott betegséggel vagy más témával kapcsolatban felmerülhet, és főképp nem pótolhatják az orvosokkal, gyógyszerészekkel vagy más egészségügyi szakemberekkel való személyes találkozást, beszélgetést és gondos kivizsgálást.
