A HPV-nek közel 100 típusa ismert, melyek közül bizonyíthatóan 14-nek van köze a méhnyakrák kialakulásához. A típusokat felfedezésük szerint számokkal jelölik, (pl. HPV 16). Rákkeltő képességük szerint három csoportba sorolhatóak: magas kockázatú (high-risk, HR), alacsony kockázatú (low-risk, LR) és nem azonosított kockázatú (non-classified, NA) csoportokba.

A magas kockázat nem azt jelenti, hogy az ilyen típussal fertőzöttek „szinte biztos", hogy méhnyakrákosak lesznek, hanem annyit, hogy ezek a típusok (pl. HPV 16, 18) bizonyítottan okozhatnak méhnyakrákot. A magas kockázatú típusok közül a HPV 16 és a 18 a méhnyakrákos esetek közel 70 százalékát okozza, a további 30 százalékért a többi típus felelős.

Az alacsony kockázatú típusokat a nemi szerveken kialakuló szemölcsök, az úgynevezett condylomák kialakulásáért tehetjük elsősorban felelőssé. A HPV 6, és a 11 okozza ezek 90 százalékát. A nem azonosított kockázatú típusok szerepe a méhnyakrák kialakulásában nem ismert és a jelenlegi ismeretek szerint statisztikailag minimális. 

Az esetek több mint 80 százalékában a szervezet 12-15 hónap alatt legyőzi a fertőzést és akkor sem feltétlenül alakul ki a rák, ha a fertőzés fennmarad.