A daganatos betegségek kimutatására (diagnosztizálására) számos eljárást alkalmaznak. Ezeket a konkrét ráktípusok leírásánál részletesen bemutatjuk. Biztos diagnózist azonban csak a tumorJelentése duzzanat, daganat, szövetszaporulat. Lehet gyulladásos vagy daganatos természetű. A daganatos természetű szövetszaporulat (tumor, neoplazma) lehet jóindulatú (benignus), vagy rosszindulatú (malignus).gyanús területről kinyert szövetrész szövettani vizsgálata adhat, amelyet patológus szakemberek végeznek el.

A szövettani vizsgálattal meg lehet állapítani

• a betegség súlyossági fokozatát
• a daganat kiterjedését
• műtét közben a daganat távolságát a sebészi szélektől
• a betegség örökletes vagy szerzett voltát
• a betegség várható lefolyását (prognózis)
• a daganat érzékenységét a kemoterápiás szerekre, ami az optimális kezelés megtervezését segíti.

A rák kezelésének napjainkban három alapvető módszere van.

Az első a sebészeti beavatkozás. Az operáció során eltávolítják a daganatot és a daganat típusától függően a környező szöveteket vagy szerveket (például nyirokcsomókat). A műtétet megelőzheti ún. biopszia, amelynek során szövettani mintát vesznek a daganatból.

A második módszer a sugárkezelésSugárterápia, radioterápia. Lényege: nagy energiájú sugárzás irányítása és leadása adott testrészre. A sugárzások a test szövetein áthaladva biológiai hatást idéznek elő. A daganatos betegségek kezelésében alkalmazott besugárzások hatása abban áll, hogy a sugárzás elpusztítja a rákos sejteket és/vagy akadályozza azok további szaporodását. Ezáltal csökkentik a daganat méretét, illetve akadályozzák növekedését. A besugárzást kétféle módon lehet végezni, külsőleg vagy belsőleg. Külső besugárzásnál egy készülékből juttatják el a sugárzást a testben lévő rosszindulatú daganathoz. Belső besugárzásnál radioaktív anyagot tartalmazó kis tartályokat (kapszula, tű, drót) helyeznek el közvetlenül a tumorba, vagy annak közvetlen szomszédságába. (radioterápia). Az eljárás során nagy energiájú sugárzással próbálják elpusztítani a tumorsejteket. A sugárkezelés lokális kezelés, azaz egy körülhatárolt területre irányul. A teljes dózis egyszerre történő adása súlyos mellékhatásokkal járna, ezért a kezeléseket általában napi adagokban kapja a beteg, mert a hatás összeadódik.

A harmadik módszer a kemoterápia. Ennek során olyan sejtmérgeket (citosztatikumokat) alkalmaznak, amelyek különösen a gyorsan osztódó sejtekre (így például a tumorsejtekre) fejtik ki hatásukat. A kemoterápiás szereket a vérkeringésbe juttatják, így azok a szervezet minden részére eljutnak.

Általában mind a radio-, mind a kemoterápiának komoly és igen kellemetlen mellékhatásai vannak.

A hagyományosnak nevezhető sebészi, sugár- és kemoterápiás kezelési módokon kívül a rákterápiában léteznek újabb módszerek is. Ezek egyike a rohamosan fejlődő immunterápia.

Az immunterápia a szervezet saját természetes védekező rendszerének serkentésével törekszik a rák féken tartására, illetve leküzdésére. Az immunterápia közvetlen célja az immunreakciókban természetesen részt vevő fehérvérsejtek minél erősebb aktiválása, illetve segítése. Az ún. passzív immunterápia pedig olyan eljárás, amikor mesterségesen előállított antitestAntigén (allergén) hatására a szervezetben képződő ellenanyag.eket (ellenanyagokat) adnak be a beteg vérkeringésébe, hogy gátolják a daganat növekedését, illetve immunválaszt váltsanak ki ellene.

A kezelések hatásait többféleképpen mérik. Az egyik módszer, amikor nagyszámú kezelés alapján meghatározzák azon betegek számarányát, akiknél a kezelés a tumor eltűnéséhez (ún. komplett remisszió) vagy több mint az eredeti méret felére csökkenéséhez (ún. részleges remisszió) vezetett.

Ennél is fontosabb a kezeltek átlagos túlélési ideje. A klinikusok számára legfontosabb mutató azok aránya, akik a kezelés kezdetét követően 1 év, 2 év stb. múlva életben vannak. A legfontosabb érték - amikor a beteg gyakorlatilag gyógyultnak tekinthető - az 5 éves túlélés aránya.