Táplálkozási tényezők a rákképződésben

A diétás tényezők közül legnagyobb figyelmet a zsír szerepének szentelték. Nemzetközi tanulmányok bizonyítékokat szolgáltattak arra, hogy a magas zsírtartalmú táplálkozás fokozza emlő- és a vastag- és végbélrák kialakulásának kockázatát. Egyes tanulmányok szerint különösen a telített zsírok fogyasztásának volna különösen kockázatnövelő szerepe. Vastagbélrák vonatkozásában lakossági szinten végzett tanulmányok során összefüggést találtak az egy főre eső hús- és állati zsírfogyasztás mértéke és a rákelőfordulás gyakorisága között.

A zsírfogyasztással kapcsolatban megoszlanak a szakmai vélemények. Mivel maga a zsír nem tartalmaz rákkeltő anyagokat, sokkal fontosabb, hogy a sütéshez használt zsír vagy olaj többszöri használata az, amit kerülni kell! Ugyancsak kerülni kell a húsok túlsütését!

A zsiradékok közül is külön figyelmet szenteltek a magas koleszterinfogyasztás szerepének. Egyes tanulmányok bizonyítékot szolgáltattak a magas koleszterintartalmú étrend és a vastagbélrák, továbbá az emlő-, hasnyálmirigy-, húgyhólyag- és prosztatarák előfordulása közötti kapcsolatra. Ellenvetésként felvetik, hogy a magas koleszterintartalmú étrend egyéb állati eredetű tápanyagokban is gazdag, nehéz tehát az észlelt kapcsolatot csak a koleszterin szerepére korlátozni.

Az eddigi tanulmányok szerint növényi eredetű zsiradékok fogyasztása nem jön szóba kockázati tényezőként a rákkal kapcsolatban, sőt egyes tanulmányok szerint olívaolaj fogyasztása bizonyos fokú védelmet jelentene emlő- és vastagbélrák kialakulásával szemben.

A fehérjék szerepe

A nagymértékű húsfogyasztás - és itt elsősorban marha-, sertés- és juhhúsról, az ún. vörös húsok fogyasztásáról van szó - növeli vastagbél-, prosztata- és hasnyálmirigyrák kialakulásának kockázatát. A húsoknál maradva arra is vannak bizonyítékok, hogy az erősen sózott, szárított, pácolt és füstölt húsok rendszeres fogyasztása növeli gyomorrák kialakulásának kockázatát. A gyomorrák Japánban még 1-2 évtizeddel ezelőtt is észlelt rendkívüli gyakoriságát ezzel magyarázták. Az utóbbi évtizedekben azonban ott is csökkent a gyomorrák előfordulás gyakorisága, amit a változóban lévő táplálkozási szokásokkal magyaráznak.

Nitrózaminok

Egy időben roppant nagy port vert fel az a feltételezés, hogy a húsok tartósítására használt nitritekből, nitrátokból és a fehérjék emésztése során keletkező bomlástermékekből (aminok, amidok) a szervezetben N-nitrózaminok keletkeznek. Állatkísérletekben pedig a legkülönbözőbb nitrózaminok erős rákkeltőknek bizonyultak. Nitriteket, nitrátokat nem csak a húsok, hanem a zöldség- és főzelékfélék, sőt a szalonna, sör és sajtok is tartalmaznak. Végül is az eddigi vizsgálatok nem erősítették meg, de nem is cáfolták, hogy az élelmiszerek magas nitrit- és nitráttartalma például a gyomorrák vonatkozásában kockázati tényező lehet.

A sütésnél képződő rákkeltő anyagok

A húsféléknél maradva feltétlenül említeni kell, hogy kiterjedt tanulmányok tanúsága szerint azok elkészítése (sütése, grillezése) során is képződhetnek rákkeltő anyagok. A Lyonban székelő Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség illetékes munkacsoportja meg is állapította, hogy a hússütés különböző módozatai során képződött égéstermékek egy része állatkísérletben rákkeltőnek bizonyult. Arra vonatkozóan azonban, hogy azok emberre nézve milyen kockázatot jelentenek, nem vontak le egyértelmű következtetéseket. Vannak azonban olyan közlések, miszerint a rendszeres sülthús-fogyasztás az emlőrák és egyéb hormonális hátterű rákféleség tekintetében igenis kockázati tényezőt jelent. Mindenesetre célszerű tartózkodni attól, hogy az elkészítés során a húsféléket túlsüssük, feketére égessük felületüket - mintegy elszenesítsük őket -, mert az égéstermékek bizonyosan számos rákkeltő anyagot tartalmaznak.

Az adalékanyagok szerepe

Jól ismert, hogy a fejlett élelmiszeripari eljárások során a legkülönbözőbb élelmiszerekhez tartósítás, ízesítés, megjelenés-, küllemjavítás stb. céljából számtalan különböző ún. adalékanyagokat adnak. Ezek esetleges rákkeltő szerepére vonatkozóan még kevés vizsgálat történt. Igaz viszont, hogy a felhasznált vegyi anyagokat a törvény előírásai szerint rendszerint állatkísérletekben előzetes toxikológiai kivizsgálásnak vetik alá. Ezen adalékanyagok végül rendszerint olyan kis mennyiségben kerülnek be szervezetünkbe, hogy veszélyt igazán még akkor sem mindig jelentenek, ha történetesen nagy adagokban, tartósan adagolva, állatkísérletekben rákkeltőnek bizonyulnak. Az ilyen anyagok élelmiszeriparban való felhasználását azonban rendszerint nem is engedélyezik.

Ezen szabály alól csak a szacharin esetében tettek kivételt. A szacharinról ugyan bebizonyították, hogy nagy adagokban és az állatok egész élete során történő adagolás esetén az a húgyhólyagrákok gyakoribb előfordulását eredményezi. Lakossági vizsgálatokban viszont egyértelműen bizonyították, hogy a szacharin olyan mennyisége, amely az ember szervezetébe akár egy életen keresztül történő használat esetén is bejuthat, nem jelent rákképződés vonatkozásában fokozott kockázatot.

Kávé és tea

Néhány éve nagy figyelmet keltett a Lyoni Nemzetközi Rákügynökség egyik munkacsoportjának állásfoglalása, mely a kávéfogyasztás emberi húgyhólyagrák képződésben játszott szerepe mellett foglalt állást. Ugyanakkor az ügynökség a teát ilyen szempontból nem találta kockázati tényezőnek. Újabb tanulmányok szerint viszont jelentős összefüggés van a kávéfogyasztás és a hasnyálmirigyrák, valamint a húgyhólyagrák előfordulása között. Más tanulmányok szerint viszont mind a tea, mind a kávéfogyasztás egyenesen csökkentené bizonyos rákféleségek kialakulásának kockázatát.

Néhány sorban az élelmiszereket szennyező anyagokról, mint potenciális rákkockázati tényezőkről szintén szó kell essék. A mezőgazdaság, a gyümölcs és zöldségtermesztés kemizációja következtében megvan a lehetősége, hogy növényvédőszer-maradványok kerüljenek szervezetünkbe, jóllehet nemzetközi és hazai előírások is szigorúan meghatározzák ezek megengedhető maximális szintjét a piacra kerülő termékekben.

(hirdetés)